Miért van ez a drámai változás az első két album és a Minutes to Midnight között?

Olyan srácok vagyunk, akik nem szeretik, ha beskatulyáznak minket. Amikor megjelent a Hybrid Theory, az emberek egyből nu-metal bandaként azonosítottak be minket. Ezt kikérjük magunknak! Amikor a Meteorat készítettük, akkor a Hybrid Theory sikere annyira elöntött minket, hogy a kiadó azt adta ki, hogy készítsünk egy ugyan olyan albumot, mint az előző. Ez mind azért van, mert a kiadó számára a sikeresség a legfontosabb, ami viszont nem azt jelenti, hogy neked kell sikeresnek lenni. Alapjából véve elkészítettük a Hybrid Theory, Volume 2-t.
Nu-metal bandaként bélyegeztek meg minket, ami nem rossz, de mi nem ezt csináljuk. Ez valami olyasmi, amit be akartunk bizonyítani az embereknek, mint a Collision Course elkészítése, vagy olyan számok írása, mint az „In The End”, „Numb” és a „Breaking The Habit”. Szóval a mostani albumunkkal már ténylegesen sikeresnek érezzük magunkat, és nem csak a lemez, hanem a munkálatok miatt is. Ez fontos számunkra is, hogy olyan zenét készíthetünk, ami jó és tetszeni fog az embereknek.

Eltörted a csuklódat 2007-ben a melbourni koncerten. Hogyan tudtad mégis végigcsinálni a koncertet?
Éreztem a fájdalmat, tudtam, hogy eltört, de volt valami, amit előbb meg kellett csináljak. Eltörött, és tudtam, hogy egy óra múlva is ugyan ez lesz. Nem fogok belehalni, tudok énekelni és koncentrálni. Nem sűrűn vagyunk Ausztráliában, ezért valószínű sok ember csalódott lett volna.

Mikor fog a szóló projected, a Dead by Sunrise megjelenni?
Na, ez tényleg jó kérdés, ez mind attól függ, hogy a Linkin Park csinál és Julien K mit csinál, mert én a Linkin Park vagyok, és a csapat másik része Julien K. Ez viszont jó dolog, mert rengeteg időnk van arra, hogy az anyagon dolgozzunk.

Mi volt az, amit a legőrültebb fan csinált?
Hm, feltörte az e-mailemet és a telefonomat és készített egy új PayPal fiókot a nevemre. És történetesen figyeltette az otthonomat, a telefonbeszélgetéseimet.

Milyen tanácsot adnál olyanoknak, akik depressziósak, vagy úgy érzik, hogy feladták már?
Kell, hogy legyen egyfajta támogatás azoktól az emberektől, akik szeretnek, és a zenélés számomra a legjobb terapeuta. Üvölthetek, hadonászhatok, és olyan dolgokat csinálhatok, amiket publikusan nem tennék. Nem tenném meg azt, hogy egy klubba beülök, mert valószínűleg később letartóztatnának. Sok embernek van nehéz időszaka, gyengélkedése, amivel szörnyű élni, és az egyedüli út ilyenkor néha a szakmai segítség. Az ilyenkor a normális, ha valakivel beszélgetünk, aki tanácsokat ad ilyenkor. Ez tényleg fontos.

Úgy gondolom, jól nézel ki. Mondanál valamit magadról, amitől kiábrándulok? Egy rossz szokást?
A feleségem leült velem, és azt mondta, hogy erre a kérdésre nem tud válaszolni, mert tökéletes vagyok. Van itt valami elképesztő dolog: Négy srácom van. Szeretem őket leszorítani és rájuk szellenteni, amilyen gyakran csak lehet. Ezek olyan dolgok, amiket kisfiúkkal lehet csinálni, kislányokkal nem.

Szeretem a tetkóidat. Mi lesz a következő?
A jobb karomra szeretnék. Valami kalóz csontváz és egy kincses térkép szerű lenne.

És most jöjjön a ráadás: a Revolver magazinnak Magyarországról a következő kérdéseket küldték be (nem csak egy személy írta ezeket).
- Volt már homoszexuális kalandod?
- Hányszor maszturbálsz egy nap?
- Mi volt a legextrémebb hely, ahol maszturbáltál?
- Csináltál már meztelen fotó sorozatot?
- Mi az a mód, ahogyan szereted magad kielégíteni?
- Mi az, amit a legjobban szeretsz a testedben?
- Mi a legkellemetlenebb emléked a maszturbálással kapcsolatban?
- Megengedted már magadnak, a maszturbálásod filmre vételét?
- Viselsz valami különlegeset, amikor szeretkezel?